§1Az álmok ajtaján belépve
átsuhansz a végtelenbe.
Létöröm könnyek között
nagyon mélyen elmerengve.
Minden mi tiltott ábránd
mint a lepke száll feléd.
Az élet varázslat csoda
hidd el :GYÖNYÖRÚ SZÉP!
§2Egy perc és a pillanat
kitisztult arca felragyog.
Végelláthatatlan tenger
ég kék égbolton szabadon.
Hosszú útra kel a lélek
még nem tudjuk mi vár korai.
Létkönnyedén de elmegyünk
mi:A SZABADSÁG VÁNDORAI!
Elfakult egy régi emlék
előbukkan a semmiből.
Egyik éjszaka a másik után
a lélek mint egy száraz fa kidől.
HIbát keresünk találunk
egyiket a másik után igaz...
A napfény ragyog tűz reánk
de néha ez:OLCSÓ VIGASZ!
§4Bárhol jár a képzelet
könnyű széllel repül.
Minden láng örök tűz
kell csak kell egyedül.
Engedd el magad néha
hisz semmi nincs távol.
Lehetsz othon egyedül
a remény átölel :BÁRHOL!
§5Ne fordulj el soha
nézz az élet szemébe.
Szükséged van a létöröm
őszinte tiszta szeretetére.
Valaki mindig meletted áll
ne formáld át magad szíved.
Bár keserű a valóság
valakinek:TE VAGY MINDEN!
§6Árnyak és fények között
átsuhan az édes képzelet.
Fájdalom keserűség bánat
örömmel öntözött szeretet.
Szabadban száll a gondolat
kinyílt mint a vadvirág.
Szólít egy hang feléd suhan
szaladj felé:REPÜLJ HÁT!
§7Néha ajkadra fagy a mosoly
az elmúlás beléd karol.
Száz emeröltőn át
száz pacsirta neked dalol.
Vigaszt keresel találsz
mindig valamire vársz.
Futsz szaladsz a bűbáj után
egyszer egy az néha:SZÁZ!
§8A bódulat kitart sokáig
feledsz mindent ami fáj.
Vad viharokkal tarkított élet
menedéket ritkán találsz.
Néha kell a bíztatás
hogy feltöltődjön lelked
ÁLMOS REGGEL halkan
imátkozz Istenedhez!
§9A forróság néha fájhat
az ember lelke megremeg.
Élsz de néha érzed hiába
nincs semmid minden kell neked.
Ezer kín fájdalom között
ott van ami a szerethez fűz.
ÉL még aminek élni kell
gyertyalángot éltető :TŰZ!
§10Az évek rohannak velünk
korlátok falak épülnek.
Némelyiket védi az idő
vannak melyek eltünnek.
Elindulsz sok versenyen
de célba ritkán találsz.
Aggódó boldogság remény
a békére vár félhogy :NEM LESSZ MÁR!