 |
Névnapok |
|
|
Ma 2012. február. 6, hétfő van. Szeretettel köszöntjük Dóra nevű látogatónkat.
Holnap Tódor napja lesz. |
|
|
Almenü |
|
|
- Kezdőlap
- István oldalai
- Tagok oldalai
- Egyéb
|
|
|
Facebook |
|
|
BLOG |
|
|
Véletlenszerű képek |
|
|
Megosztás |
|
|
|
Regisztráció |
|
|
Az oldal eleget tesz a Children's Online Privacy Protection Act of 1998 (COPPA) szabályainak, így nem fogad el regisztrációt 13 évnél fiatalabbaktól, írásos szülõi/nevelõi hozzájárulás nélkül. Bõvebb információ itt. Lépj kapcsolatba a fõ adminisztrátorral itt ha segítségre van szükséged.
Erõsítsd meg, hogy 13 éves, vagy idõsebb vagy.
|
|
|
|
Üdvözöllek vendég |
|
|
Jelenleg Online Találat számláló
Ezen a lapon ma... összesen: 0 egyedi: 0
Ezen a lapon eddig... összesen: 15250 egyedi: 935
A weboldalon ... összesen: 596532 egyedi: 87673 Egyidejűleg legtöbb online: 101 (Tag: 0, Vendég: 101) on 2011 11 24 cs , 08:44 Mai felhasználók: 2  Színkulcsok a felhasználókhoz: Fő Adminisztrátor Adminisztrátor Fórum Moderátor Tag
|
|
|
Idézetek |
|
|
| "...Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer."
/halotti beszéd_részlet/ |
| Kosztolányi Dezső |
|
|
|
Ajánló |
|
|
Videó Menü |
|
|
